Kisvasút

 

A Gyermekvasút vonata 490-es mozdonnyal és az egykoron a Lillafüredi Állami Erdei Vasútnál dolgozó nosztalgiakocsival

 

A Welsh Highland Railway egyik vonata az Egyesült Királyságban

 

 

Széchenyi Múzeumvasút

 

 

 

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút télen

 

Erdei vasút, Szomolány (1904)

A kisvasút, hivatalos néven keskeny nyomközű vasút, keskeny nyomtávú vasút olyan vasút, amelynél kisebb a nyomtávolság, mint a normál vasutaknál. A kisvasutak korábban jellemzően helyi árufuvarozásban játszottak szerepet, ahol az akkori technikai viszonyok közt gazdaságosabb volt egy ilyen vasutat üzemeltetni, manapság viszont már inkább a turizmusban van szerepük.

Jellemzői

A keskeny nyomtávolságú pályák nyomtávolsága lehet például 1067, 1000, 760, 750, 600, 580 vagy 500 mm. A kisvasutat egyszerűbb és olcsóbb felépíteni, kisebb sugarú íveket lehet építeni az alacsonyabb pályasebességnek megfelelően, ami a hegyi terepen nagy előny. A mozdonyok és a kocsik is könnyebbek, ami a pályaépítést olcsóbbá teszi. Ez a kedvező tulajdonság sík területen is jól kihasználható. A kisvasút hátránya, hogy a helyi hálózatok nem alkotnak országos egységet, és ezért hosszabb utakon át kell szállni a „nagyvasútra”, illetve az árut is át kell rakni. Ezt a hátrányt a 20. század elején úgy vélték kiküszöbölhetőnek, ha a keskeny nyomtávolságú vasutak önálló - adott pontokon a nagyvasutakhoz kapcsolódó - hálózatot alkotnak. Magyarországon például elkészítették a kisvasutak országos hálózatának a tervét. A közúti motorizáció fejlődése e tervek tényleges megvalósítását megakadályozta. A kisvasút gyakran alacsonyabb kényelmi színvonalú, mint a normál nyomközű vasút, a kocsik többnyire fapadosak, kályhafűtésűek, és a pályasebesség is alacsonyabb. Ahol a keskeny nyomtáv az elterjedtebb és költenek fejlesztésekre (például Svájcban), ez a különbség nem igazán érezhető. A kisvasutakat nemcsak a nyomtávolságuk és funkciójuk, hanem üzemeltetésük módja szerint is csoportosítani lehet. Léteztek ló-, sőt emberi erővel hajtott ún. könnyen szállítható mezei vasutak is.

Története Magyarországon

Magyarországon az 1870-es években indult meg az építésük. A legrégebbi a Zsuzsi Vasút, amely 1882 óta üzemel. Az első erdei kisvasút pedig a Pálházi Állami Erdei Vasút, amely 1888 óta működik. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, a másodrendűként besorolt helyiérdekű vasutakkal megegyező funkciójú keskeny nyomtávú vonalak voltak, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer kilométer vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Elsősorban áruszállítás céljára létesítették őket, de később egyre nagyobb teret nyernek a személyszállításban is.

A második világháború után utak hiányában sok helyen ez maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Az 1950-es években még épültek új kisvasúti vonalak, azután csak elvétve, főleg turisztikai céllal, úttörővasútként. Az 1960-as évek táján kezdődött meg a kisvasutak dízelesítése: megjelentek a C-50 és Mk48 típusú mozdonyok felváltva a gőz-, illetve lóvontatást. Ezek a mozdonyok még ma is egyeduralkodó típusnak számítanak a legtöbb vasútüzemben. A legtöbb vonal sorsát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció pecsételte meg. A megmaradt vonalakon a teherforgalom folyamatosan csökkent. 1990-es évekre szinte teljesen megszűnt az árufuvarozás. Ez idő tájt vette át a turisztika a létfenntartó szerepet a kisvasutaknál.

.

Forrás:wikipédia